Mindig is mondtam, hogy Isten nagyon vicces kedvében volt, amikor engem összerakott :D

Kezdjük ott, hogy elmentem pajzsmirigy ultrahangra, miután a doktornő előírta. Oda mentem, ahhoz a szonográfushoz, akit ő akart, mert megbízik benne.

Vittem szépen az előző ultrahang leleteimet és letettem az asztalra.

Hogy értsük, mit is kerestünk igazán, nos a gyanús göböm mellett van-e másik (a doktornő ezzel magyarázta volna a 20mm-t tavaly januárról), de nem találtak. Sőt, alapjában véve a mostani leletemen alig szerepel valami. A sok göb közül csak párat láttak, a pajzsmirigy lebenyei normális nagyságúak (de akkor mi szorít a nyakamon???). 

Ami feltűnő, hogy lényegében echodúsnak írták le az állományát (amit eddig sosem írt senki) - az echodús a jó és természetesen az a göb még ott van ugyanúgy... De! Ami nagyon fontos, hogy ez a szonográfus miután alaposan megultrahangozott, és még egy másik ember is, akit nem tudtam kicsoda, leült és végignézte az előzményeket. És utána odaírta a papíromra, hogy az a göb már 2012 óta változatlanul ott van (ami nem igaz, mert 2006 óta)! Szóval innentől megdől az is, hogy pajzsmirigyrák (az gyorsan növekszik, ez meg se moccan 14 éve), valamint az is, hogy mellrák (mellrák csak tavaly óta van)... Szerinte sem kell újra szúrni és ahogy fogalmazott: nagyon érdekes eset vagyok.

És tegnap megvilágosodtam mi lehet: valami más szövetállomány máshonnan a szervezetemből. Láttunk már fura dolgokat az én testemben, nem lennék meglepődve, ha ez is valami ilyesmi lenne... Odakeveredett valami más sejtállomány a pajzsmirigyembe és ott csak úgy van. Na, de akkor ehhez most nekem kellene egy olyan orvos, aki nem rákosnak diagnosztizál ez alapján (úristen, de jó, hogy nem végeztettem el a biopsziát 14 évvel ezelőtt, mert akkor már azóta nem lenne pajzsmirigyem), hanem látott és hallott már sokmindent és el tudja ezt a történetet is képzelni. Mindenesetre most majd visszamegyek a doktornőhöz (áprilisra van időpontom) és a régi endokrinológusomhoz is, hogy mondjon valamit - hozzá Márc. 16-ra van időpontom. Több szem többet lát.

Remélem nem gondoljátok, hogy mindez most nekem rossz. Szinte élvezem a helyzetet, így vagyok kitalálva :-D

Mindezek alapján újra kezdtem a jódot pár nappal ezelőtt (1 cseppel), mert ha a sok göbből már csak pár maradt, akkor érdemes folytatnom a protokollt és a végén csak egy echodús pajzsom marad egy ufó-göbbel :)

A nyakszorításom pár napja nagy mértékben csökkent, sokszor már nem is érzem egyáltalán, nem tudom mitől van, de tetszik :)

A zumbatábort jól bírtam, pedig tavaly még nem gondoltam volna, hogy megérem az idén februárt, az meg, hogy én még valaha zumbatáborba megyek, ahol végigcsinálom az összes órát, elképzelhetetlen volt. Az izmaim óvatosan sajogtak csak (régen járni sem bírtam egy ilyen brutál 3 nap után). Nyilván nem gondolom, hogy a kemótól bírom jobban, hanem tényleg, amiket szedtem, azok lehetnek a hunyók (pl. Magnézium, D-vitamin).

Volt egy köhögős időszakom is (3 hét), az is igaz, sokáig a mellkasom is fájt (de nem tudtam, hogy nem az izmaim-e), de végül elmúlt. Feltételezem, hogy megint kihevertem lábon egy tüdőgyuszit, majd szépen látszódni fog a következő CT-n :)

A lábkörmeim nem javulnak, fájnak, gyulladt a bőr körülöttük, ami pedig rajtuk van, csak jóindulattal nevezhető körömnek. Főként zumbánál fáj, de tűrök és várok.

A kézkörmeim viszonylag jók, bár kettőn - középső és gyűrűsön - még befehéredik a köröm, tehát elválik egy részen, de már lejönni nem fog.

A hajam őrült növekedésnek indult, a szemöldökömet sikerült végre tetováltatnom. Nem mondanám, hogy nem fájdalmas és hiába sok kezelés, amin átestem, azért ez sírva fájós élmény volt, mit ne mondjak. Ellenben szép :)) De még korrekcióra is menni kell :OOO

A szempillám rövid, de legalább van.

És visszatért a hormonműködésem, bizony. Pont egy év után... Ami újabb aggodalommal töltött el, mivelhogy itt a vége a kemó hatásának, és már ciklusom is van...

Körvonalazódik egy amerikai utam is...