Numero uno - Amikor hirtelen leülsz és egeret, billentyűt ragadsz, mert szöget üt valami logikus a fejedben.... Segítségre és segítőre áhítozol.

Amikor úgy tervezed el, hogy szépen javulsz és jöhetnek a kis élvezetek, kívánságok, közös főzések öröme az új konyhában csemetéiddel... De mégsem.

Talán az előző bejegyzésből az is jöhetett le egyértelműen, hogy minden csodás, de realizáltam mai napunkon, hogy nem mindennel sajnos... Ámde ettől nem csüggedek, megoldást keresek. Nem is én lennék, ha nem.

Érthetetlen módon egyre kevesebb az erőm az elmúlt napokban, jelenleg ott tartok, hogy kezdek egész nap csak feküdni, mert jártányi erőm sincs. Minek köszönhető, nem tudom... Nem veszünk el, nem veszünk el, mellékhatás, sugár munkája, egyebek...  Válaszok egyelőre nincsenek. A múltkori rosszullét okát megfejtettem, de ez még orvosi válaszra vár úgy vélem (talán holnap meglelem).

Türelmem igenis volt eddig, de a tervezés folyamata lassan három hónapos :D. És nem én kezdtem a gondolatot megfogalmazni sürgősebben, hanem csemetéim immáron.  Nos, miről is beszélek? Egy jó palacsintáról és/vagy lángosról, amelyhez a hozzávalókat én szolgáltatnám, a munkadíjat szintén, de legnagyobb bánatomra ez nekem egyelőre nem megy. No jó, menni FOG. MAJD. Csak ember tervez, Isten végez és ez nem is közhely itt.

Nem tudom sikerül-e, az élet megmutatja nyilván, én pedig reménykedem :)

No, ez nem lehet többszöri, csak egyszeri alkalom az bizonyos :-D.

Ez jár a fejemben ily éjjelen, még a költői véna is elkapott végre.

Tisztelettel és szeretettel várom a segítséget, hátha valaki segít elkészíteni (akár nálam!!!) a világ nagy, sokfélék az emberek. Jók, jók, jók!♠♠