A szétrobbantott erem általi fájdalom és kékülés szépen javul, már alig fáj, alig látszik. A jobb karomon viszont az erek egyre jobban dagadnak és valami fáj benne.

Szerdán volt a csontizotóp és a varratszedés. Azaz a második csak lett volna, de elmaradt.

A csontizotóp kissé hosszadalmas minden részfolyamatával együtt. Reggel 8-ra érkezés után negyed 9-kor kaptam egy vénás injekciót, ami azért kicsit feszítette a már előtte kikészített eremet a jobb könyökhajlatomban. Ezek után egy váróba kerültem, ami mindentől elszeparálva helyezkedett el az izotópos vizsgálórendszer labirintusában. Ez egy szépen rendben tartott terem volt, kézi készítésű díszekkel megpakolva, TV-vel, konnektorral ellátva (ami nekem nagyon kellett a telefontöltéshez).

Az viszont sokk-ként ért, hogy 3 órát kell az injekció után várakozni... Van, ahol csak egy óra és már be is épül az anyag... 3/4 9-től 1/4 10-ig egy liter folyadékot kell elfogyasztani és kiüríteni. Nekem ez nem volt probléma, mert máskor is letuszkolok ennyit magamba fél óra alatt. De amíg mások ezek után max 1-2x voltak mellékhelyiségben, én bizony 6x :)))))) Hiperhólyagom van, elkerülhetetlen a sűrű WC-re járás ilyen mennyiségű víz után. Olvastam főként, de beszélgettünk is a sorstársakkal, a nővér úgy került minket, mint a tüzet, hiszen radioaktív (technécium) anyagot sugárzunk 24 órán át.

Maga a vizsgálat pár perc (nálam kb. 10-15 volt), de arra nem számítottam, hogy fel kell nyújtani a karomat a fejem fölé. Normál esetben ez csak kisebb kellemetlenséget okoz a nyaki bordáim miatt, de most frissen műtötten kimondottan fájt és nem is ment. Nem is szabad! Azért megoldottuk a kedves asszisztenssel, a fejem fölé raktak valami szivacs szerűt, így magasabban tartotta a karomat. A gép a belőlem jövő sugárzást méri, ezért végigpásztázott milliméterről milliméterre végig a testemen. 

Ezután startoltunk a SOTE-ra, ahol ismét 2 órás várakozás következett. Újra lehetetlen állapotok voltak a váróban, de már megszoktam. 

A doktornő nem távolította el a varratokat, azokra jövő hét szerdán kerül majd sor. Ellenben leszívott 30ml savós vért a sebből, ami felgyűlt. Ez utóbbiból szerencsére semmit sem éreztem, mert teljesen érzéketlen a bőröm mindenhol. A puklira a hónom alatt azt mondta rendben van, viszont a bordámnál érzett fájdalom azt jelzi, hogy nem tornázom eleget és kezd letapadni a seb... Ez nem jó, sokkal többet kell ezzel foglalkoznom, mutatta is, hogy milyen nyújtózkodásra gondolt. Ezzel meg is voltunk.

Hazaérve azt láttam, hogy a csontszcintigráfia eredménye már fenn van eeszt-n kb. fél 1 óta. Ez igen gyors volt!

A következő az eredmény:

Az egésztest felvételeken és a gerincről készített SPECT metszeteken körülírt mérsékelt dúsítás látható a jobb kb. 4.borda lateralis
ívének és a scapula medialis szélének egybe vetülésénél, közepes a kb L.I.csigolyatest jobb felében
Vélemény:
Az eltérések traumás ill. degenerativ eredetűek is lehetnek. Fél év múlva kontroll javasolható.

Magyarul: a 4. bordám és a lapockám szélének magasságában az L.I. csigolya jobb felében van valami. Ami dúsul.

De! Ez a januári CT-n is szerepel, a VII. csigolyámmal egyetemben. Akkoriban a csontizotópot javasolták pontosabb eredményért, de erre tessék, most a csontizi sem látja rendesen. Nincs tökéletes vizsgálat és újra nem látom értelmét, minek kellett ezt elvégezni. Jó, persze, nézzük meg a csontjaimat, de úgy tűnik semmi sem változott, továbbra sem tudjuk mi az. Mindenesetre inkább degeneratív jellegű, úgy, mint a legtöbb csontelváltozásom, rá is írtam a papíromra, hogy tele vagyok csontfejlődési rendellenességekkel. Szóval én nem izgulnék emiatt. Fel sem hívom még az onkológusomat sem, hiszen fél év múlva javasolnak kontrollt.

Most már igazán békénhagyhatnák egy időre az ereimet, mert eljött a pont, hogy lassan jobban fájnak, mint a műtéti heg.

Egyebekben jól vagyok, próbálok sokat gyalogolni, hogy visszahozzam az állóképességemet és rá kell vennem magamat a sok gyógytornára, nincs mese. Elképzelhető, hogy jövő héten is táppénzen leszek, időt kell magamnak adni a regenerálódásra.