Lejjebb ment a nyaki daganatom, igen! Létezik! Ilyen gyorsan hatott rá! 5. napon vagyok, és pár szédülés mellett történik a dolog! Fantasztikus!

Tehát legalább már lélegezni tudok rendesen és nem félek éjjel, hogy bekrepálok oxigénhiány következtében.

Hogy miért kellett az endodokinak pont ma vérvételre hívni (még január 21-én írta ki), azt nem tudom, de azért az is végül jól sült el. Mert eddig ugye mindig a kórházi osztályon vették le a vért, most pedig onnan felküldtek a központi vérvételre. Ott viszont rossz ablaknál álltunk (inkább Gábor állt) sorba negyed órán át. Én igen rosszul éreztem magam, ültem, de szerintem azért, mert nem tudtam eleget inni és kezdtem kiszáradni.

Aztán a másik részre fáradtunk, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen senki sincs jó helyen :) Na, ott jött a feketeleves, mert sorszámos rendszer és vagy 30 várakozó ember látványa fogadott. A nemes 687-es számot húztuk, és jelenleg a kijelző 667-en állt... Mindez nem gond, ha van kabátakasztó, ülőhely, egy kis víz és pörög a számláló. Ebből viszont egy sem valósult meg. De Istenünk látta, hogy ez így nem lesz jó, ezért küldött ismét egy angyalt :) Amikor már csak kókadoztam, Gábor mellett álló sorstárs átnyújtott egy sorszámot, ami pontosan a jelenlegi utáni volt, mondván, kettőt húzott, szívesen odaadja... :D Azt hiszem az ilyen hétköznapi csodák megerősítenek benne, hogy nem kell félnem, minden lépésemet vigyázzák odafentről.

Még akkor is, amikor felfedezel egy újabb daganatot...

Holnap megyünk vissza a jó onkológus bácsihoz, hogy megmutassam neki.

Lehet akár egy ciszta is, ... ugye?