Eltelt két és fél hét ismét a gyógyulás útján.

Elmentem szemorvoshoz, mert ugye kb egy hónappal ezelőtt úgy ébredtem, hogy nagyon rosszul látok a bal szememmel (szemüveggel). Az orvos először megnézte a szemeimet géppel és olvasnom is kellett a falról.

Mivel mondtam neki, hogy a régi szemüvegemmel (ami kisebb cilinderes) jobban látok, ezért többször is megmérte azt, de nem sikerült tökéletesen bemérnie, ellenben a szemem értékei bizony azt mutatták, hogy valóban szignifikánsan javult a látásom. Mindkét szememen mást mért, mint a jelenlegi szemüvegem. Hála a jó égnek nem látta nyomát szürkehályognak, azt szerinte legközelebb egy év múlva kell megnézni. Addig pedig csak akkor menjek, ha változik a jelenlegi helyzet. 

Nem akart felírni új receptet, mert az előző szemüvegem szerinte tökéletes. Én úgy érzem az sem.

De aztán mégiscsak kaptam receptet, és most már úgy látom, hogy el kell mennem csináltatni, mert nagyon zavar a mindennapok 'homálya'.

Pénteken jól kiszúrtam magammal egy diós kürtőskalács személyében, amivel elcsaptam a hasam és egész éjjel fetrengtem. De tudjátok, mit? Megérte :) Mert ami jó, az jó! Ritkán jutok ilyen csemegéhez gluténérzékenyként (2-3 évente egyszer), így örülök, ha eljutok egy ilyen rendezvényre.

Belevetettem magam újra a munkába is, úgyhogy 150%-on pörgök. Most látom, hogy mennyire nem érdekelt eddig az egész és próbálom behozni a lemaradást. De ez nehéz.

A hűtőnk időközben elromlott, venni kellett másikat. Ez a kiadás a kötelező szervizzel, és a 3 hét táppénzzel elég nehéz anyagi kihívások elé állított, de pár rezsielem eltolása ideiglenesen megoldja a problémát.

Most a TV haldoklik...