/Elorebocsátom, hogy elromlott a laptopunkon a billentyuzet, így igen nehéz a potyogés, pl. ezért nincs o: betű/

Eljuttottam hát az endokrinológushoz végre, akinél novemberben voltam, és aki anno kérte a mintavételt a pajzsmirigyből.

Kicsit csalódtam, mert nyilván senki sem azt akarja hallani, hogy a patológus rossz helyre szúrt... És hogy nincs vége, újra szúrni kell. Egyrészt kétlem, hogy jót tenne annak a gobnek az állandó szúrkálás, másrészt nem vagyok benne biztos, hogy kétszer ugyanazt az eredményt kapjuk... És elvégre tűpárna sem vagyok, ahogy Vass tanár úr mondta.

Szívesen belemennék egy gob eltávolításba egyébként, de minden jel arra utal, hogy ilyet nem tesznek, amíg nincs pontos diagnózis.

Két helyen is jártam a doktornőnél és hétfőn ultrahanggal folytatjuk. Na, nem mintha újat mutatna....

Ami engem aggaszt, az az, hogy kérdésemre, mi torténik, ha mellrák eredetű áttéttel állunk szemben, az volt a válasz, hogy vissza kell mennem az onkológusomhoz.  o viszont kijelentette a múltkor, hogy nem ért a pajzsmirigyhez... Erre a doktornő azt mondta, hogy nem is kell, mert az mellrák...

Ha viszont pajzsmirigy eredetű, akkor ki kell venni az egészet a nyirokcsomókkal együtt, és még kezelést is adnak... Hogy mit, nem tudja... Mert az egy újabb onkoteam...

Folyamatosan gondolkodom más orvosokon, másodvéleményeken... Észnél kell itt lenni...

A nyakam szorít és lüktet, dolgozik a Hashimoto erősen, de nem torodnek ezzel sem, amíg nincs diagnózis a gobbel...

Ha ki tudnám torolni a fejemből a gondolatot, hogy a nyirokcsomó is így kezdodott a nyakamon egy eve...