Növöget a hajam. Feltartóztathatatlanul. De!

Gondoltam, ideje levenni a parókákat, eldobni a hajakat és csak úgy á lá natur odaállni a nagyközönség elé végre. 

Ha már nem operálnak (még mindig nem hívtak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!), akkor igazán elfoglalhatnám magam ezzel az úri mulatsággal.

Vettünk hajszínezőt. Szőkét. Keratinosat. Mert az jó lesz. Nem lett. Hiába hagytam rajta 45 percig, mert akkor 8 mosásra elegendő, egyre is kevés volt. Csak akkor látom, ha nagyon a fény felé fordulok és nagyon koncentrálok. Leginkább az ősz hajszálaimon látszik, mert azoknak tompította a fehérségét azáltal, hogy valami fura opálos réteget húzott rá...  Hát jó.

Mindezek után pedig rendkívüli szakértelmemmel elkezdtem (volna) még fel is nyírni oldalt (mert a fülemre lógott), meg hátul, de először is letörtem a 2,5centis fej egy pöckét, úgyhogy azt utána már nem is tudtam használni. De kiderült, hogy nem is lehetne, mert nincs is 2,5 centi. Az 1,8 centis vitte valamennyire, de csak századmillimétereket, ezért kénytelen voltam lejjebb és lejjebb menni, mire már a legkisebbel dolgozgattam.                       Én látom a változást, mások nem. Ilyen ez.

Jobb lenne Kitti fodrászomra hagyni ezeket a műveleteket. Meg is próbálok bejelentkezni hozzá.

A kendőkötésem kiváló, csak kár, hogy fél napot tart csak. Amikor kikötődik a turbán, laposkúszásban jutok el a munkahelyemen a mosdóba újrakreálni.

Egyebekben pedig a lósóska menti meg mostanában az életemet, mert kiderült, hogy 7 hónap után sikerült végre találnom valamit, ami megállítja a hasmenést. Se a SMECTA, se semmi 'gyenge' hasfogó nem segített rajta. Minden reggel imákkal jutottam csak el a munkahelyemre (közben számbavéve az összes illemhelyet) és napközben startoltam, ha úgy alakult. Nyilván ezt egy pultosi vagy eladói munkakörben nem lehetne megcsinálni, de itt működik, ezért hálás lehetek. És erre jön ez a kis növény (tudtam én a létezéséről, hiszen mégiscsak gyógynövényszakértő vagyok), és egy nap alatt lenyomja. Hogy eddig miért nem használtam? Nem tudom. 

 És egy kényes téma: a műhiba.

Nos, azon morfondírozom, hogy mi lenne, ha indítanék 'valamit' az elkövető kórház ellen, ahol félrediagnosztizáltak és félrekezeltek tavaly. A téma komoly, a tét nagy. Elméletem szerint, ha időben észreveszik és felismerik a problémát, nem jutottunk volna ide. De hiába mentem Augusztusban ultrahangra, novemberben orvoshoz, sehol sem ismerték fel a bajt, és a legnagyobb gond, hogy nem én lazáskodtam el, hanem ők. Inkább lett volna az ember II. vagy III. stádiumú és nem IV (végstádium). Meglátjuk mire jutok. Majd mesélek.