Igen, kicsit sok idő telt most el... De ment az élet tovább. Munka, tanfolyam (már megint!), mindennapok a kis kellemetlenségeimmel. Mert a szememet már eléggé unom. Az hagyján, hogy reggel kb 30 bogyó kapok be, de este külön rituálé a szemcsepp, szemkrém, az ereimre a krém, a mandulaolaj a fejemre (mert már gondolok a maradék hajhagymámra :) és az arcomra (eléggé kiszárítja a tiszafa), aztán fogmosás és CBD Olaj. Mindez nem lenne gond, ha a szemem nem továbbra is táncot járna (remeg), könnyezne és dagadna, nem beszélve az összeragadásról. Szóval őrá valamiért nem hatnak a szerek.

A körmöm pedig megér egy külön bekezdést, ugyanis úgy néz ki, hogy lehet, hogy mégiscsak elveszítek párat a kezemen lévők közül, már csak a szentlélek tartja őket fenn tényleg. Bár ha könnyedén lepottyannának, talán még ezt sem bánnám, de begyulladnak, feldagadnak, még gennyesek is! Nagyon erőlködik szegénykém, és lehet, hogy sikerül neki lepattintani egy-két körmömet :( .

És persze megvolt 23-án a 6., utolsó kemó is, tehát most örülhetnék, de valahogy nem megy. Egyrészt eléggé megkínoz: az éjszakám maga volt a pokol, és most is csak egy hajszállal jobb, másrészt egészen más híreket kaptam, mint amit vártam. Nem rosszakat, csak mást. 

Történt ugyanis, hogy megjelentem a dokimnál, ahogy kell és szoktam reggel (miután a sulisomat elvittük a Nyugatiba, ahonnan a kirándulásra indult a vonat - ott volt egy WC keresés bizonyos nem múló hasmars ügyek miatt), és találkoztam egy fórumtárssal is, igen kedves és elbeszélgettünk. És miközben vártam a dokimat, behívtak a főorvosasszonyhoz. Tehát nem rendelt aznap, azon a nagyon fontos napon, amikor a negatív CT leletemet vittem volna neki! De semmi gond, végre más onkológus is rámnézett így legalább, nem csak ő. A főorvosasszony pedig azt mondta, hogy igen, jól látjuk, nem mutat a CT már semmi tumort. De! A CT nem képes kimutatni a kicsi, 1-2mm-es elváltozásokat, ezért el kell mennem egy mell MR-re, hogy megnézhessük, mit is operálunk. Na, ez kissé sokkolt, műtétről eddig nem volt szó. Elméletben tudtam, hogy kell, de az onkusom mindig hárított kérdésnél, miszerint minek is lenne műtét... És elkönyveltem magamban, hogy idén nem lesz. Május 31-re kaptam időpontot mell MR-re. Ez fogja megmutatni, hogy ami maradt, az kioperálható-e egyben mellmegtartóként, vagy le kell venni az állományt... Bizonyos tumorágy szokott maradni akkor is, ha a daganat eltűnik teljesen. Most imádkozhatnék azért, hogy igen, jól lokalizálva egy helyen legyen valami és akkor egy kis műtéttel megúszom, de belegondoltam: ha nem talál az MR sem semmit, mi lesz? Akkor minden levesznek, mert már hűlt helye és nem tudják hol maradhatott alvó rosszindulatú sejt? Hm, nem is tudom minek kell örülnöm.

Meg is vizsgált és azt mondta, hogy ha az utcáról tévedtem volna be hozzá, meg nem mondta volna, hogy nekem valaha mell daganatom volt. Ez bíztató, mert nem tapintható.

Kis fennforgás korülöttem mindig van, mert természetesen most máshová akar kiküldeni a cégem, méghozzá Bangkokba, ahová nagyon igyekeznék :). De olyan rengeteg oltást szoktak beadni, hogy azt mindet biztosan nem kaphatom meg, szóval még egy infektológushoz is el kell mennem hamarosan (időpont: jún. 4), hogy kiderítsük, mit lehet nekem és mit nem. Összesen 3 napról van szó augusztusban, és iroda-hotel közötti 1 perces ingázásról, de a vállalat nagyon bebiztosítja ebben is magát, mint mindenben - most az én hátrányomra. Nem tudom mikor kellene engem operálni, de nem szeretném ezen időpont előtt megejteni a műtétet. Reméljük nem sürgős. Kiderítettem nagy nehezen azt is, hogy a cég által fizetett biztosítás szerződött partnerei között szerepel az Uzsoki kórház, tehát nincs kérdés, hogy onkoplasztikai háttérrel rendelkező sebészt találjak. Faludi főorvos jó választás.

Szóval most kissé fázom, megy a hasam, görcsöl is néha, fájnak az izmaim, gyenge vagyok, fáj a torkom és állandó hőhullámok gyötörnek. Meg ez a suhogó hang a fülemben, attól nem tudok aludni este... De már csak ezt kell kibírnom és nincs több, valahogy megcsinálom!