Hadd bizony. Mert a mellékhatásoknak most épp se szeri, se száma, de tartom magam :D Ma is mondom a zuramnak: én akkor is jól nézek ki, ha nem jól nézek ki és egyébként is, még a halálos ágyamon is jól akarok kinézni majd :) Ja, nem mostanában, majd 40 év múlva :D

Szóval a kéz és lábpirosodás és égés tartja magát 2-3 napja, fáslizok és krémezek ezerrel. Azt kell mondjam, a kezemen múlik. A lábamon még tombol, de el kell hamarosan múlnia, ha az előző ciklust vesszük alapul.

A szememen a napokban már nem csak könnyezés jelentkezett, hanem hólyag is a szemgolyómon! :O OMG!!! De mielőtt papért kiáltanánk, hadd mondjam el, hogy máskor is, amikor kiszáradt nagyon a szemem és allergiás időszak volt, előfordult ilyen. Minden a kiszáradástól van. Tehát jól teszi a szemem, hogy könnyezik, mert "zsírozza" a nyálkahártyát és persze, hogy dagad, mert megköti a vizet. Még piros is néha, mint a nyuszié, de úgyis mindig nyuszikának hívtak anyámék gyerekkoromban :DDD

Még arra is vetemedtem, hogy egy két napos kötelező céges rendezvényen vegyek részt. Előtte meg bejártam dolgozni, szóval jól nyomom. Aztán a céges rendezvény második napja meghiúsult, ami ugye ma lett volna. Történt ugyanis, hogy olyan ínycsiklandó péksütiket kaptam gluténmentes verzióban a Park Inn Hotelben, hogy túlzabáltam magam. De nem kicsit, hanem nagyon. Mondhatnám, még életemben nem ettem meg ennyi péksütit egyszerre. Kiskosárral hozták, én kiskosárral letoltam. Lejjebb majd lesz kép, hogy is nézett ki. Ezen kívül ejtőztem a hotelszobában és este 9-ig vacsoráztam a vezetőséggel, minekutána ez volt a lényege az egésznek, hogy kérdezni lehessen karrierútról a management tagjaitól. Ebben nem jeleskedem annyira, ezért elhagytam a süllyedő hajót 21h körül. A szobában nyugodalmas éjszakára számítottam, de ennek pont az ellenkezője valósult meg. Először is a szomszédba költözött egy kínai pár, akik igen hangosan beszélgettek kb. éjfélig. De én kb. azonnal elkezdtem fázni, amikor az ágyra dobtam magam. Azt hittem, hogy a napok óta elő-előtörő gyenge fázás következik, ami takaróval jól gyógyul. Ez nem gyógyult, hanem fennállt egész éjjel, szó szerint remegtem. A beleim koncertet játszottak, ezért először gyomorrontásra tippeltem, de jött a torokkaparás, aztán fájdalom és hang-elmenés később, itt már a vírus volt képben. És persze motoszkált bennem az alacsony fehérvérsejtszám is. Alvást kb. fél órát sikerült a 8 órás éjszakából kihoznom, a többiben forgolódás, cidrizés, hasmenés és torokköszörülés volt a program. Meg a kínaiak beszéde, akik újult erővel kezdtek a beszélgetésnek hajnali kettőkor, majd négykor is. Reggel elhagytam a hotelt Gáborommal, aki elvitt az onkodokimhoz egy vérvételre. Egy óra múlva már láttuk mi a baj: 1,8-as fehérvérsejtszámmal nem csoda, a neurofilem pedig 0,2. Nulla immunrendszer. Nem ijedünk meg, ez tök normális kemó alatt. Dokibácsi felírta a FVS szám szaporító szurit és beadtuk máris otthon a fagyönggyel együtt, amit ugye a hotelben nem sikerült, ezért is tippelek erre a nagy esésre... Három napig kell szúrni, aztán kontroll hétfőn. Addigra fel kell magát tornáznia. Még mindig ráz a hideg kicsit, pedig megmártóztam kb. forráspontú vízben és eszkimónak vagyok öltözve. Ez van, most punnyadok.