Helló világ, íme a kemó utáni első napom: húúú, most nagyon szenvedek, ... de menjünk sorjában.

Szóval tegnap volt a fejérzéketlenség - ezt nem tudom másként elmondani, szédülés, bizonytalan járás. 

Ezek mára is megmaradtak, de nap közepén volt 2-3 olyan órám, hogy el is tudtam róla feledkezni, jöttem-mentem-mosást intéztem-takarítottam. Ja, reggel egy hasgoingolással indult a nap, de az nem biztos, hogy ettől... Azért jól bezabáltam este, ne feledjük el.

Az étvágyammal továbbra sincs gond, de most (19:24 van) már egy kb. 2 órája elkezdtem úgy érezni magam, mint akin átment egy gyorsvonat. Tompulok, álmosság, forróság, valami arcfájdalom (alig) és ólmos fáradság. Nem baj, hadd harcoljon! Mi ez a múltban pár betegségem tüneteihez képest (bélelzáródás, császárok stb.)? Csak arra kell gondolnom, hogy ez nem fáj és akkor máris jobb :)

Azért végigdolgoztam a napot (kisebb szünetekkel), mert az embernek milyen jó dolga van, ha ilyen munkahelye és főnökei vannak (a múltkor is mondták, hogy ne foglalkozzak a munkával, most az első az egészség!)..♥ 

És természetesen itthonról, ágyból, kényelmesen. ♥ Mi kell még?