No kérem, jelentem túl vagyok a nagy Kemón! :) És még tudok mosolyogni is :)

Jó, nyom a fejem, bizonytalan a járásom (és a nézésem) és érzéketlen a fejbőröm (legalábbis azt hiszem), de azon kívül királyul vagyok. Szép is lenne, ha semmit sem éreznék, akkor nem is hatna! :D

Bezabáltam egy jó adag paprikás krumplit, talán ki is jön belőlem ;)

Azért erre nem számítottam, hogy rámegy a nap, így egész eddig (reggelit kivéve) nem ettem, csak egy csomag ropit és kekszet. Lehet, hogy ettől fura a fejem :D

Alapvetően az okozta a nagy csúszást, hogy 9 helyett fél 12-kor álltunk neki, mert előtte nem jött az anyagom meg lentről - hogy mi a lent, nem tudom..

Nagyon meleg volt a kórházban, de király helyem volt, ágyban párnák közt fekhettem. Persze az meg kényelmetlen, az infúziós kezemet nem mozgathattam. 

Szóval először a Herceptint kaptam, ami másfél óra helyett 2 óra alatt csöpögött le. Erre nincs semmi reakció, ez biológiai kezelés (a T-lyphocitákat erősíti, vagy oktatja), nem is éreztem semmit. Az erem mondjuk szúrkált, de bírta a kiképzést mégis :D. Utána már mosdólátogatást kellett beiktatnom, mert szét akartam robbanni.

A következő az előkészítő folyadék volt, amitől rendesen beálltam, és minden homályossá vált. Nagyon aludt volna a testem, de nem ment neki, iszonyú kényelmetlennek éreztem az ágyat és nehéznek a légzésemet. Ezért csak a szememet csuktam be. Szóval ez a jó cucc vagy egy órán át boldogított. Azután kezdődött a tiszafa üveg, amitől semmit sem éreztem. Egyedül a lefolyása után kezdtem szédülős lenni.

Reméljük ennyi volt a mellékhatás és kész :). Megvan rá minden esélyem, mert sok olyan vitamint és szert szedek, ami csökkentheti őket. A nővérke szerint az is csoda, hogy nem történt semmi allergiás reakció. :))))) A csodák megtörténnek...