Sok minden nem változott, csak a derekam fáj, de lehet, hogy a túl sok fekvéstől, ami meg a szédülés miatt van...

A szédülés most délutánra csillapodott, lehet, hogy lassan mozogni is tudni fogok végre? :)

Azt hittem 80 évesnek majd 80 évesen érzem magam :D

Mindenesetre az eddigi tüneteimet senki más nem produkálta, akivel beszéltem, úgyhogy már megint különcködöm. Túl sokat vagyok egyedül, ez már biztos, jó lenne, ha itt lenne a család és elfelejteném kicsit a nyűgjeimet, mert már csak 50%-os pozitivitással operálok... Az meg nálam nem frankó, nem szoktam bedepizni!

Ma sem dolgoztam sokat, megyek is, behozom :) Pusszantás!

Helló világ, íme a kemó utáni első napom: húúú, most nagyon szenvedek, ... de menjünk sorjában.

Szóval tegnap volt a fejérzéketlenség - ezt nem tudom másként elmondani, szédülés, bizonytalan járás. 

Ezek mára is megmaradtak, de nap közepén volt 2-3 olyan órám, hogy el is tudtam róla feledkezni, jöttem-mentem-mosást intéztem-takarítottam. Ja, reggel egy hasgoingolással indult a nap, de az nem biztos, hogy ettől... Azért jól bezabáltam este, ne feledjük el.

...

No kérem, jelentem túl vagyok a nagy Kemón! :) És még tudok mosolyogni is :)

Jó, nyom a fejem, bizonytalan a járásom (és a nézésem) és érzéketlen a fejbőröm (legalábbis azt hiszem), de azon kívül királyul vagyok. Szép is lenne, ha semmit sem éreznék, akkor nem is hatna! :D

Bezabáltam egy jó adag paprikás krumplit, talán ki is jön belőlem ;)

Azért erre nem számítottam, hogy rámegy a nap, így egész eddig (reggelit kivéve) nem ettem, csak egy csomag ropit és kekszet. Lehet, hogy ettől fura a fejem :D

...

Voltam Onkoteam előtt. Sokáig, egészen egy napig volt időm azon gondolkodni, hogy milyen lesz... Mindenféle ideális képek lebegtem előttem kedves, beszédes orvosokról és hatékony beszélgetésekről. Nem egészen olyan lett... De rossznak sem mondanám, csak lényegretörőnek.

Gyors vizsgálat, egy-két kérdés és már készült is a lapom. Az egyik orvos eléggé elcsüggesztett (igen, engem!) a szavaival, hogy aszongya: ...eléggé előrehaladott állapotú... Tudja az ember, de nem nagyon mondja ki, főleg nem várja ezt egy orvostól.

...

Ma már megjártam az Onko-dokimat és okosabb is vagyok pontosan kettő darab információval:

...

Két opciót kihagytam, ámbátor mellékesek, de megemlíteném mégis őket:

1. Kaptam 10 évvel ezelőtt várandósság alatt IVIG-et (intravénás immunglobulin), hogy ne lökje ki a szervezetem a magzatot (ahogy előtte 3-mal megtette). Fehérje. Nem tudom, eddig ketten említették, akikkel beszéltem...

...

Igen, ezt is régóta meg szerettem volna írni. Tudniillik, hogy mi is állhat az okok mögött...Ezt mi informatikusok úgy nevezzük, hogy 'root-cause analízis', tehát megkeressük, honnan ered a probléma. Ehhez nyomozni kell, és elemezni.

...

Igen, eljött a pillanat, hogy belenéztem végre a PET CT leletébe, amelyért ma elbumliztam. Először nem akartam. Úgy döntöttem, jó az nekem, ha sosem olvasom el. Ha nem tudom, nem fáj... Majd elolvassa mindenki más, főként az orvos... De ezt nem tehetem magammal. Na, jó, persze, lehet, hogy elájulok, amikor kiderül, hogy kábé 1 hét alatt már minden létező szervemben van, és a csontomat csontig hatolóan átjárta... Csak a májamat ne! Csak a tüdőmet...ne....de...vagy...?

...

Megvan a PET CT eredménye, mehetek érte holnap!!! Úgyis készültem be a munkahahelyemre kicsit, így utána beugrok érte, kb. dél felé. Ez azt jelenti, hogy hétfőn mehetek vissza az onkodokihoz, aki kipihenten fogad majd a (sí?)szünete után, egy ideális világban mosolyogva :-D... Mindegy is mi lesz, új fejezet kezdődik a jövő héten.