Igen, tehát péntektől szerdáig élveztem a SOTE I. sebészeti Klinikájának vendégszeretetét, szóval 5 éjszakás wellnessben. Sok olyat láttam, amit talán nem kellett volna. Káromkodó nővérek, szervezetlen munka, hibák sokasága.

Kényelmetlen ágy, kevés műtő, fáradt személyzet, eszköztelen kórterem (nem volt konnektor), felszerelés hiánya  -> erről annyit, hogy doktornő szeretett volna kis tapaszt tenni kötözéskor a csövek helyére, de nem volt... :(

Nem politizálok, de az én véleményem is megvan.

A vérzésre visszatérve: kísértetiesen az játszódott el most, mint a 27 évvel ezelőtti bélműtétemkor, ott is toltak vissza a műtőbe pár óra múlva, mert véreztem. Nem vagyok én egy kicsit vérzékeny talán? A válasz az orvostól az volt, hogy ez teljesen más tészta... Nos, abból a szempontból szerencsés, hogy trombózisom biztos nem lesz, ha ilyen folyós a vérem. :)

Az itthonlét maga a mennyország ezek után.

Jöhetett a következő kérdés: menjek-e biológiai+immunkezelésre (Herceptin+Perjeta) csütörtökön? Több félelmem is volt ezzel kapcsolatban: a karom konkrétan egy nagy fájó bőrdarab és a vénáim szinte nullák ilyen megterhelés mellett. A vvt-em kevés, gyenge vagyok. 

Csütörtökön nem igazán pihentem : reggel iskolakörök, titkárság, házimunka, délután háziorvos, szülői estig.

Végül pénteken mentem, úgy éreztem erősödtem kicsit. Szerencsére az onkológus nem kötött bele különösebben.

Olyan profin bekötöttek egy kis pillangós tűt (branül helyett) és oly gyorsan lecsöpögött a két koktélom (+egy kis sós víz), hogy szavam nem lehetett az Uzsokis ellátásra. Vérvételre sem volt szükség, mert az Aug. 31-i kórházi vérképet elfogadta az orvos. Bori kísért el, áldás legyen rajta, hogy ennyit segít!

Ez a napi 3x-i torna még egyszer sem sikerült, de úgy érzem eleget mozgok, nyújtok, állandóan tekergetem a karomat még pihenés közben is, ha eszembe jut, - hogy elég lesz.

A sebről még annyit, hogy nem sokkolt különösebben a látvány. Biztos sokan megzuhannak, amikor megpillantják először, de én inkább örülök, hogy megszabadultam a dögtől.

Van egy nagy pukli a hónom alatt, az fáj és húzódik, ha felemelem a karom. Én teljesen fel tudom, ami ritka annál, akit kétszer operálnak és kivérzik, a kórházi gyógytornász is csodálkozott, sőt biztosított róla, hogy nekem nem lesz nyirokpangásom, mert a karjaim izmosak és nem 'kenyérszerűek'. Inkább a puha karok hajlamosak erre.

Az éjszakák még kihívással teliek, van, hogy egy órán át is forgolódok, mire találok egy olyan pózt, ami megfelelő és nem fáj.

4-6 hét múlva várható a szövettan, ami sokmindent meghatároz majd a további kezelések ügyében, de erre majd térjünk vissza akkor.

Szerdán lesz csontizotópom és egyből utána varratszedés, ismét sűrű napnak nézek elébe.