Nem ilyen reggelt kívánok magamnak és senkinek sem.

Az a jó ebben a daganatos betegségben, hogy csodálatos emberekkel ismerkedem meg. Sorstársakkal is. Nagy harcosokkal, nagy túlélőkkel, küzdőkkel.

És az a rossz benne, hogy páran elmennek. Itthagynak minket. Gyorsan. Szó nélkül.

Tegnap is elment valaki, aki közel állt hozzám. Fantasztikus ember volt. Csak rá tudok ma gondolni, nem tágít. Könnyekkel tűzdelt vasárnap...

Tudjuk, hogy mindannyiunkkal megtörténik egyszer, de ezt nem lehet feldolgozni. Fáj. Nagyon. Nincsenek szavak. Elviselhetetlen.

De tudom, érzem, hogy lát most is.

Békét kívánok a búcsúzó családtagoknak és könnyű földet I-nek...