Megvolt pénteken a mell MR, ami olyan fontos most, hogy megtudjuk, hányadán is állunk.

Nem élveztem túlságosan, ahogy eddig egyik CT-féle eljárást sem...

Ennek egy előnye volt ugyebár, hogy nem sugároz.

De ettől eltekintve a nővér hozzáállása, az infúzió, a rettenetes erős hangok, a testhelyzet stb mind igencsak megviseltek. A végén énekeltem már, mert a füldugó (be se ment a fülembe) nem védett és a 25 percen át tartó borzalmas kattogástól kezdtem bedilizni, ezért nem volt más választásom, mint nekem is valami hangot kiadni... És utána fessen megjelenni a gyermekem ovis ballagásán.

És az is kiderült, hogy ennek a vizsgálati eredménynek, ha meglesz el kell mennie az OEP-hez az új Perjeta engedélykéréssel. Ennek akadályai vannak, mégpedig az egészségügy siralmas helyzete: egy héten csak egyszer leletezik a mell MR-eket, ami pont a vizsgálat napján volt, de egyáltalán nem biztos, hogy bekerültem az érintettek közé... Ha nem, akkor csak jövő pénteken, azaz utána hétfőn lesz eredmény. Az engedélykérés leadási határideje viszont csütörtök... Hmmmm. Nem tudom mi lesz, meglátjuk, hogy az orvosom tudott-e valamit intézni ez ügyben.

Egyébiránt elvagyok a mellékhatásaimmal, főként a hasmenés unalmas már, de a hányinger, savasság, reflux, ízérzékelés-mentesség, körömhelyzet is mind zavar. De mégis megnyugvás és felszabadulás a tudat, hogy nem lesz több ilyen és a Herceptin-Perjeta már kismiska ehhez képest. És tervezem a nyarat is, végre merek előre gondolkodni.

2 hét múlva zumbatábor, júli végén nyaralás Fenyőharaszton, és talán Bangkok augusztusban... Elindul a normál élet?