Nehogy azt higgyétek, hogy tiszta móka és kacagás az egész.

Na, azért nem kell borzalmas dolgokra gondolni, csak pont annyi kellemetlenségre, amitől meginog az ember, hogy ejha, akarom én ezt? Hát, persze, hogy akarom!

Szóval ugye leesett a fránya fehérvérsejtszám előző csütörtök éjjel és jött a torokgyuszis nátha. Az első fehérvérsejtnövelő injekciótól nem éreztem különösebb rosszaságot, hacsak azt nem, hogy nem bírtam éjjel aludni. A hidegrázás egy kutya dolog, és ez jött rám állandóan, köszönhetően a kevés neutrofilnek. Ezt ne úgy tessék elképzelni, hogy kicsit fázom azt' jólvan, hanem módfelett kitartó tud lenni, jelentvén azt, hogy késő délutántól tart éjfélig. Közben pedig csak egy dolog enyhíti (de csak enyhíti): a forró kád víz. Úgyhogy az elmúlt 4 nap forró fürdővel telt esténként, de nem egy röviddel, hanem alkalmanként befigyelt a 2-3 óra. Namármost, ha mozdulatlanul fekszem, még csak-csak, de ha mozdulok, fázás. Na, ezt azért utálom, mert nem úgy haladnak a dolgaim, ahogy eltervezem és borul minden. Tulajdonképpen megbénultam minden estére. Mert ha esetleg ki is tudtam valahogy tápászkodni a kádból, utána is már inkább csak feküdni bírtam. A kádból való kiszálláshoz szükségeltetett gyors mozgás (felállás) és törölközés, amiknek nemigen vagyok birtokában, ugyanis kiveszi az energiámat a hidegrázás valahogy.

A torkom tűrhetetlen, mert hozott magával egy erőlködős köhögést, amitől így 4-5 nap után már fáj a mellkasom-tüdőm-hátam stb. Valami szakadna fel, de nem bír. Ez éjszaka is jellemző volt eddig.

No. A második növelő szurival jöttek éjjel a csípő és combfájdalmak, de valami igen nagy erősséggel. Addig fajult, hogy fájdalomcsillapítót vettem be. ÉN! Aki inkább meghal, minthogy ilyen menjen le a torkán. Csak a drága férjem helyette Metothyrint hozott (pajzsmirigy gyógyszer fehérvérsejtcsökkentő hatással!), amit én sikeresen le is nyeltem. Amikor kiderült, hiába hánytattam magam, nem akart kijönni. Fejem is fájt akkor már órák óta egyébként. Itt alvás nemigen fordult elő aznap éjjel. Volt egy kis hőemelkedés.

A harmadik szurit elég korán beadtuk (dél körül), így a csontfájdalmak, ha voltak, az állatsimogatós kiruccanásunk idejére estek, tehát mozogtam, így nem is éreztem. Hidegrázás még mindig jött menet szerint késő délután...

És most jön a csavar. A hétfői kontroll vérvételre az esélytelenek nyugalmával mentem, mert gondoltam, hiába erőlködtük túl ezt a csontvelő erőszakolást, még mindig didergek, tehát nincs immunrendszerem. Ehhez képest a lymphocitám 22000 lett!!! :O Ez abnormálisan magas. Ez elég lenne három embernek is.

A doki szokásosan nyugodt volt, és azt mondta rendben van, lemegy majd normálisra.

A náthámra nem javasolt antibiot, sőt azt mondta tilos. Szopogatós tabletta.

Na, hát én szopogatok bőszen, sőt a világ minden praktikáját bevetem már, de hangom alig van, köhögök és ömlik az orrom (főként vér).

Summa summárum: Inkább egy kemó, mint egy ilyen nátha vagy fehérvérsejtnövelő injekció. Náthás mondjuk nem is voltam már vagy 15 éve, biztos nagyon elszoktam tőle.

A kezemről nagy lassan megy le a gyulladás, a lábamról is talán, de van egy vénagyulladásom a jobb karomon, ami fájdogál, arra egy ideig svédcseppet tettem, most már Voltarennel kenem, ...mintha használna.

Ja, és nincs étvágyam. Amióta elkezdődött ez a fvs leesés, azóta csak az éhség jön, de nem kívánom az ételt. Xar egy állapot, mert mivel ízeket sem érzek, duplán jó az evés, hogy se kedvem, se ingerenciám hozzá. Azért főzögetek össze-vissza (mert ugyanis most először táppénzen vagyok, néha ránézek a céges levelekre is és látom, ahogy dől össze a kártyaváram, már dráma folyik, annyira nem csinálják nélkülem, de majd rájönnek végre, hogy milyen fontos munkát végzek).

Na, megyek, hogy egyek - ha bírok :)