Tegnap nem jelentkeztem, mert bealudtam, miközben filmet kerestem magamnak :)

Olyan jól sikerült az első zumba, hogy az álmosság elemi erővel döntött le a lábamról. Nem csoda, hiszen a szervezetem épp kezd visszatérni a kiinduló állapotába és akkor én adok neki egy ekkora pofont. De nem bírtam megülni a farpofáimon, látjátok, mániákus vagyok, ez van :)

Elmentünk a zumbás barátnőmmel és adtunk az érzésnek. A feléig nagyon jól bírtam, le se olvadt a mosoly az arcomról, hogy hű meg ha, én aztán tényleg bírom! És utána szépen le is olvadt a fejemről ez a vigyor, ahogy a forgásoknál ki-kibillentem az egyensúlyomból és kezdtem zihálni, ólommá váltak a tagjaim... De! Végigcsináltam! Na, jó, volt, hogy kissé lassabban, de szerintem avatatlan szem fel nem fedezte volna.

Szóval van rá esély, hogy a kemók között sportoljak! Ez nekem nagyon-nagyon fontos! Ilyen hülye vagyok, hogy a mozgás a lényeg nekem!

Voltam benn a munkahelyemen is, szépen kipakoltam a dobozaimból, mert előző pénteken volt a költözés egyik emeletről a másikra. Nem sokan voltak benn, nálunk ugye elég elfogadott a home office (otthonról való munkavégzés), a főnököm pedig szabadságon... Fura volt egy új helyen, főként mert elég labirintus az épület. Egy ergo meeting keretében pedig felhozhattam a Szingapúriak szokását, ahol is naponta kétszer zenére nyújtanak és tornáznak. :) Az ötlet nyilván nem alkalmazható a mi kultúránkban, de érdekességképpen elgondolkodtató.