Íme elérkezett a második legeredményesebb nap (biopszia eredmény szempontjából), amikor kiderülhet valami...

De előtte egy nyaki CT... Éhgyomorra és legalább 4 liter vízzel a hasamban érkeztem a vizsgálatra, amit 11:50-re írtak ki. Mert az endokrin doki tanácsát komolyan kell venni, azzal nem viccelünk. Ha ő azt mondta, Brutálisan sokat igyak, akkor én azt teszem. Nem tudom ennek a mechanizmusát, de gondolom a vizsgálathoz szükséges a sok folyadék. Előtte reggel 7-kor már levetettem a vért a kreonhoz, kreatinin-hez, a nővérke fel is vitte a papíromat a CT-hez, hogy időben ott legyen az eredmény.

Proaktívakként férjjel már ott ültünk 11-kor a CT előtt.

Nem is én lennék, ha nem okosítottam volna ki magam a CT-ről, és az internet csodálatos világában természetesen létezett jódmentes kontrasztanyag, ami nekem dukál. Ugyanis az a helyzet, hogy jóféle pajzsmirigy túlműködésem van (10 éve immáron), lánykori nevén Grawes-Basedow kór, amelyben egy gramm jód sem érheti a szervezetemet, mivel ez egy autoimmun gyulladás, melyet a jód belobbant. Hogy ez pontosan mit jelent? Feltételezem, hogy elszállnak a pajzsmirigy értékek (TSH, T3, T4) és csúnya tünetek jönnek, úgy mint erős szívverés, verejtékezés, magas pulzus, szívritmuszavar, remegés, idegesség, levegő kapkodás. De akkor sem én lennék, ha nem merült volna fel bennem a gyanú, hogy talán itt nincs. Bebizonyosodott, mert amikor behívtak és szóltam, hogy mi is az én kórom, egyrészt a kezelőnek halvány lila ... se volt, mi is az. (nem beszélve arról, hogy a vérvételi eredményeim sem voltak ott). Ezért jó sokáig üldögéltem magán a gépen, amíg telefonálgatott, megvizsgálhattam alaposan. Viszont kifogtam egy olyan napot, amikor mindenki továbbképzésen volt, aki csak orvos és él - ebben a kórházban. Ellenben a radiológus főorvos nem vállalt így, hiába húztam alá a beleegyező részt. Neki a kezelőorvosomtól kellett beleegyező nyilatkozat. Elég mérgesen jöttem ki, de mit tehettem. Azt már nem is firtattam, hogy nincs-e jódmentes kontrasztanyag...

Ezek után pedig még meg kellett találnunk Vass doktor urat, aki a primer daganat citológiáiról adhatott felvilágosítást. Nehezen, de megtaláltuk és megtudhattuk, hogy mivel is állunk szemben.

No, nézzük: Először is, igen, hát ő egy rosszindulatú daganat...

Paraméterek: HER2+ (a leggyakoribb fajta), a szimpla + viszont a rosszban jó, mert létezik belőle +++ is. Kevéssé differenciált : ez sem rossz, bár megmagyarázni ezt pontosan nem tudom miért. Ductale infiltrans: úgy tudom ez azt jelenti, hogy a szövetbe tör (a nőgyógyász szerint a gyulladásos fajta - ezt még nyomozom). KI67: 80% feletti (azaz a vékonytűsből csak 30% jött ki, de a vastagtűs felülírja) - na, ez egy brutál szám, pontosan azt jelenti, hogy iszonyú gyorsan osztódik. Ha belegondolunk, így már érthető, hogyan tudott Októbertől kezdve létrehozni egy 2,5cm-es daganatot, ami közben már áttéteket is adott máshová. Itt jegyezném meg, hogy nem célom bántani a nőgyógyászomat, aki tudott róla, mert hozzá November 30-án jutottam el a problémával, de ahogy engem is, őt is megtévesztette a sok atipikus tulajdonság (elmozdítható, fájdalmas) és még adott is rá gyógyszert, valamint küldött volna mindenhova, csak mivel két hét múlva operált más ügyből kifolyólag (ablázió), szóba sem került ez a csomó... Ja, és nem hormonfüggő - ez talán jó, mert nem kell hormonterápia.

A citológus prof szerint a menet: kőkemény kemó (taxol vagy mi, a piros talán és Herceptin), aztán meglátjuk. Az leviszi a nyakamról is az élősködőmet. Eddig jól hangzott, de hogyan tovább? Az ismerős onkológust nem sikerült elérni az Uzsokiban, így hétfőre maradt a konnektálás. Hétvégére pihi volt a terv. Az állatos szülinap viszont legalább lefoglalt szombaton, amit Domcsi 10. szülinapjára terveztünk. Azért nem voltam tökéletesen, a kulcscsont körüli éges a tetőfokára hágott és szédültem is. Ezeket nem tudom hova tenni azóta sem.

Hajrá CT hétfőn!