Óóó, régóta szeretnék jönni és fel is készültem tegnap, hogy rászánom a délutánomat az írásra, de közbeszólt egy láz... Igen, az első láz, amióta daganatos vagyok. Sőt, az utolsó lázam valójában 4 éve volt, azelőtt pedig talán 10 éve... 

Ez a mostani csak hőemelkedés. Nagyon örültem neki. Hogy miért? Mert aki nem tud lázasnak lenni, annak jobban tudnak növekedni a szervezetében a daganatok. És én évekig, évtizedekig nem tudtam lázas lenni.

Igazából Jázmin kezdte még Augusztus 10-én a sort ezzel a vírussal, aztán apa, utána Domcsi szerdán és most jöttem én. Tényleg igaz, hogy 72 óránként szóródik és mutálódik, ahogy a gyerekorvos mondta. Szinte szabályosan 3 naponta betegedtünk meg, utoljára én. Valójában úgy hittem, hogy engem ki is hagy a kis huncut, de nem. Hőemelkedés volt, 37,8-ig mértem, aztán utána már nem, mert inkább pihenni próbáltam, de nehéz volt, mert olyan izom-, izület- vagy csontfájdalmakat produkált, hogy szinte nyüszítettem. Nem tudom melyiket, ahhoz volt hasonló, mint amikor fáj a gerincsérvem miatt a derekam és a csípőm. Csak itt a combomban is éreztem fájdalmat és a lábszáraimban is néha. Szép kis nyári vírus! Egy pillanatra megfordult bennem (nem is egy pillanatra!), hogy talán a daganat tovább terjedt, akkor van láz rákosoknál, de inkább elhessegettem a gondolatot.

Még mindig fáj a csípőm, de ma már nagy energiákkal ébredtem és pörgök reggel óta. Tegnap bezzeg mozdulni sem tudtam, még a hideg is rázott. (így már értem miért nem lehetett az operáció eddig - milyen lett volna friss sebbel vírusozgatni?)

Visszanéztem, még nem írtam le, hogy voltam kezelésen, CT-n, hasi és szívultrahangon, EKG-n, vérvételen, és onkológusnál.

 Tehát úgy készültem a 12-i műtétemre, hogy az előtte való hét tele volt vizsgálatokkal, nem csak az operáció miatt, hanem a szokásos vizsgálatokat is erre a hétre tervezte be az onkológus (azaz ekkorra voltak az időpontok). Maga volt a rohanás az egész. (és aztán nem lett műtét azóta sem!) Az időszak legfontosabb eseménye is ezen a héten zajlott a munkahelyemen, szóval a délelőtti mókáról rendszerint lemaradtam, de délután már részt vettem, amin csak tudtam. Nehéz ez a lavírozás a munkahely és a vizsgálatok között. Mert ez azt jelenti, hogy próbálok megfelelni ott is, a vizsgálatoknál is hozom a legjobb formámat, próbálom a lakást rendben tartani (lehetetlen), a kapcsolataimat ápolni, nem beszélve a gyerekek terelgetéséről, ami egyre nehezebb. Anyagilag osztok-szorzok mi hogy jön ki, sok az étrendkiegészítő kiadás, iskolakezdés. Jajj, hát ez az iskolakezdés a kicsivel is nagyon bánt. Mert ahogy közeledünk műtéti időponttal afelé, valószínű, hogy nem fogok tudni részt venni az évnyitón. Ez nagyon fontos lett volna nekem! :((((( Prága is egyre bizonytalanabb, már csak egy hónapom lenne regenerálódni, szinte lehetetlen...

Na, de nem panaszkodom, nem szokásom. Valami majdcsak lesz.

Vissza a kezeléshez. Az első alkalom volt, amikor senki sem kísért el, legalábbis az elején. Egyedül mentem be az onkushoz is. Ismét csak elém tolta a vizsgálati eredményeimet. A CT-je jó - mondta. Hát, mi az hogy jó? Hiszen tökéletes!!! Minden nyirokcsomó eltűnt a nyakból - hónaljból!!! Miért nem tud ez az ember egy kicsit örülni velem?

A vérképem nem tetszett, ha jól emlékszem sem a fehér-, sem a vörösvértestem nem volt jó... Ez úgy néz ki állandóan hullámzik. A kezelés során nem lett semmi bajom, ennek örültem.

A CT gyorsan és zökkenőmentesen zajlott, a szív ultrahang volt kicsit izgalmas, és igazából nem a szívem miatt. Kb. egy órát vártam a kardiológusra, bár ez már nem lepett meg, hiszen egyszer majdnem két órával később jött. De amit mondott a nővérnek, attól majdnem hanyatt vágódtam. Ugyanis valami vérző embert látott el, ti. az Uzsokiban a kardiológiától nem messze van a sürgősségi... Könyörgöm, hova jutunk, már a kardiológust teszik be oda is? És a másik, amit akaratomon kívül hallottam, hogy a másik kardiológus aznap mondott fel, másnaptól nem is megy, nem tudják hogy lesz ezentúl... 

Emberek, az egészségügy már nemcsak haldoklik, hanem már meg is halt Magyarországon!!!

Közben jártam a Velencei tónál és a Balatonon is, a sors úgy hozta, hogy műtét helyett valóban nyaraltunk és zumbázhattam még egy párat. De most már jó lenne eltávolítani belőlem ezt az élősködőt, mert érzem a helyét és nem szeretem, hogy ott van...

És ne feledjétek az esti mellvizsgálatot, mert életet menthet!