Sokszor kérdezik tőlem, hogy hogy vagyok. Erre csak egy válaszom lehet: Fantasztikusan, tökéletesen, kirobbanóan.

Azt érzem ebben a kérdésben, hogy azt gondolják rossz fizikai ( vagy lelki ) állapotban vagyok, bizonyára én is így hinném, ha nem lennék ebben az egészben benne és valaki megbetegedne ebben a kórságban a környezetemben. 

A válaszomra hitetlenkedő nézés érkezik, vagy csodálkozó.

Igaz, hogy III. stádiumú volt az állapotom, de egyedül a nyakamon lévő daganat 'zavart'. Azért én fizikailag kitűnő állapotban voltam a mellrákom ellenére, ne feledjük. Ez azóta sem változott, csak a kemo tépázott meg kissé, de azt túléltem sikeresen és csak a gyógyító részét vettem magamhoz, a mérgezőt ügyesen kiküszöböltem. Egyrészt agyi irányítással, másrészt alernatív módokon, tudjátok, a támogató kiegészítőimmel.

A vérképem most is tökéletes. Ehhez kapcsolódóan egy ismerősöm kérdezett a múltkor, hogy de hát ő jár rendszeresen vérvételre... És minden eredménye tökéletes. Ettől még lehet rákos? A válasz az, hogy sajnos igen... Hiába nagy vérkép, vizelet, teljes körű kivizsgálás, van bizony, amit csak célzott képalkotó vizsgálatok, illetve mintavétel (biopszia) mutatnak ki.

Aztán persze van, aki nem kérdezi meg hogy vagyok. Biztos önző vagyok, de ilyenkor kicsit rosszul érzem magam. Bele kell nyugodjak, nem mindenkit érdekel a hogylétem. :)))))