No, úgy állunk, hogy pénteken megvolt a PET CT, amit az arany Vass doki arany onkológus barátja írt ki. Ez a sztori sem unalmas, mert nem is gondolnád, hogy van az a pillanat, amikor jobban kerülnek téged az emberek, mint egy leprást... :-D

Ismerem az izotóp fogalmát. Gyenge 10 év pajzsmirigy túlműködés után nem egyszer javasolták az izotópos 'kiirtást', amit szépen elutasítottam, várva, hogy sugárzás helyett átmenjen alulműködésbe a szervem... De nem akaródzik neki, még mindig 'pörög'.

Szóval ez is hasonló. Beadnak egy kis izotópot, amit ellátnak szőlőcukor nyomokkal. Akinek ezek után is kétsége van afelől, hogy a ráksejtek nem cukron élnek, azokhoz nem tudok több szót intézni. Tény és igazság, a rák a cukorból táplálkozik (és nem csak a kristálycukorra kell gondolni, hanem mindenre, amiből cukor lesz - fruktóz, glükóz, pirítós, kakaóscsiga stb.). Mechanikája: a kiéheztetett ráksejtek bizony nagyon megörülnek eme tápláléknak és azonnal magukhoz veszik a cukormolekulákat, feldúsul a CT képén a góc helye. 

Tehát már nem csak jódot ontok magamból, hanem világítok is, király. Nem sokat segített a jól szituált épület, a kórházi körülményeket nyomokban sem tartalmazó kéztörlővel és -fertőtlenítővel ellátott mosdók, mert az előző tapasztalatok miatt aggódtam kissé. Mi van, ha én vagyok az az ember, aki még az izotópra, illetve a szőlőcukorra is allergiás? Elméletben lehetetlen, de mivel másként vagyok összerakva, mint az átlag emberek, nálam bármi előfordulhat (Gábor szerint UFÓk hoztak). Kicsit szédültem is tőle egyébként, de legalább elmúlt. Kancsó itt is volt és félig elválasztott, bőrfoteles pihenő, ahol szigorúan tilos a beszélgetés és a mozgás. Megtiltották, hogy bármit bevigyen az ember, mert fő a nyugalom. Hát, nem tudom ki tud ott megnyugodni, amikor a falakon vízbe nyúló stégeket ábrázoló képek vannak, csend van és semmit nem lehet csinálni. Na, én ettől őrülök meg. A teljes testi-lelki nyugalom szerintem nálam nem játszott. Merthogy ez szükségeltetik a vizsgálathoz. Sokat lendített volna a dolgon a színezőm, de nem lehetett bevinni.

A vizsgálat nem volt kellemetlen, mi több, semmi különös, csak pánikomból kifolyólag érezni véltem a röntgensugarak rajtam áthatoló nyalábjait, de inkább csikizésnek éltem meg. És amit megpróbáltam még, az az volt, hogy koncentráljak őket megszelidíteni, ne csináljanak bennem semmi kárt. Ehhez bevetettem a bioenergiámat. Remélem nem térítettem el a sugarakat :O. Majd az eredményből kiderül (8-10 nap, hogy a...)

Ezek után 18 éven aluli gyermek és terhes nő közelébe 24 órán át nem mehettem. El kellett a 10 és 7 évesemet költöztetni egy napra, amit ők igen jól éltek meg, hiszen a mamánál jól lehet szórakozni. Persze Lilike, a dzsungáriai törpehörcsögünk kimaradt a költöztetésből, és azóta erősebben figyelem, nem tettem-e benne kárt a radioaktív sugárzásommal. Hm, hát eddig semmi baja...

A péntek óta eltelt időben sokat ég a kulcscsontom körül, ezért felhívtam tegnap az én onkológusom (ő szabadságon) mellett rendelő dokinőt, hogy megkérdezzem, van-e aggódnivalóm. Azért is volt ez fontos, mert vasárnap lebonyolítottam egy beszélgetést a céges Generalis orvossal, aki szerint lehet, hogy leáll a nyirokrendszerem, azt érzem és azonnal menjek sürgősségire, meg a szívemet is meg kéne nézni... Magyarul halálra rémisztett, de valahogy mégsem akartam neki hinni. Ez a tünet kb. Január 10-e óta van jelen, csak először 2-3 naponta támadott, most már minden nap, egyre erősebben. Neten semmit sem találni róla, mellrákosoknak nem volt ilyen. Már megint valami 'MÁS', már megint valami szokatlan. Arra tippelek, hogy dolgoznak a kis nyirokcsomók és védenek engem.  A drága doktornő szerint szokatlan tünet, de ne aggódjak. És áment mondott a sportra. Végre!!! El is mentem ma este zumbázni és jól esett. Ami nem jó, hogy nyom a nyaki daganatom és így nehezebb a karjaimat emelgetnem, nyújtanom, de ezen kívül minden mást kiválóan tudok működtetni mozgás közben. Zumba nélkül csak félember vagyok. Szuper volt a mai nap!!!