Ez a nap sem volt fáklyásmenet, de már kezdem megszokni, hogy az egyébként sem egyszerű életemet még pörgősebbé varázsoljuk. Pl: tudtátok, hogy mindenféle fincsi fejlődési rendellenességgel jöttem a világra? Már az is csoda, hogy megszülettem olyan extrarövid köldökzsinórral :). Eddig 18 műtét van mögöttem és sok csodálkozó orvos, akik fel nem foghatták hogy tudott a Teremtő így megviccelni plusz bordákkal, csigolyákkal és egyebekkel... Még jó, hogy ez nekem csak kihívás és igen mazochista alkatomhoz pont illik.

No, csapjunk is lovak közé izibe'.

E napra volt előtervezve a nyaki CT eredményének átvétele reggel 8-kor, amikor nyit a leletező. Péntekre kaptam időpontot a másik CT-re még a bizonyos előző napon, amikor is túléltem egy atomtámadást a testem ellen. Azon melegében leültünk a padra elolvasni az ítéletet, de nem volt abban semmi új, csak hogy a nyirokcsomóim új életre keltek és megduzzadva várják sorsukat, a nyaki nyirokcsomó daganatom pedig továbbra is ott van, ahol eddig is volt. Ez egyrészről jó hír, de nem értettem miért nincs a mellkasi is benne, én úgy gondoltam, hogy azt lezúzták a nyakival egy időben. Férjem (Gábor ezentúl) oda is pattant az ablakhoz megérdeklődni, hova is keverték a mellkasi eredményét. Egy férfi kérte el a papírt és telefonált. Aztán pedig fel is rohant a CT-re megtudakolni a tudnivalókat. Visszaérkezvén azt az infót kaptuk, hogy külön készül majd a hasival és várnak fenn.. Azt hittem nem jól hallok és vagy 3x kérdeztem vissza, valamint vágtam hülye fejet a dologhoz, nem fért a fejembe, ez hogyan lehetséges. Azóta is azt gondolom, hogy ő egy angyal volt, akit ha keresnénk, már nem találnánk ott és sosem járt valószínűleg arra ez a férfi.

Ma már megkaptam a teljes egy liternyi koktélomat és másfél óra leforgása alatt meg is iszogattam nyugalomban, hiszen ez csak egy ivós kontrasztanyag, nem kell félnem holmi intravénás gyorsanható jódtól... Kissé szédültem, de viselhető volt. Pontosan hívtak és boldogan szárnyaltam befelé. Kis ideig eltartott, amíg az asszisztens (egy férfivér - értsd férfi nővér) összerakta a képet, hogy igen, egymás utáni két napon CT-znek engem, nem történt hiba. Elméletileg ilyet nem lehet tenni. Velem meg lehetett.

Ekkor jött, amit nem vártam, ti. injekciós tűvel a kezében a kezelő. Azt hittem elájulok. Meg is kérdeztem tőle, hogy ugye viccel és azt nem akarja belém nyomatni. Egy ideig szóval tudtam tartani, hogy én ezt nem tudtam és tegnap is rosszul voltam és mi lesz velem, de csak mosolygott és kérdezgette, nincs-e pánikbetegségem (elméletileg van, de most nem emiatt leszek kipurcanva, az hót ziher), minden rendben lesz stb... Tudtam, hogy nem. Mit volt mit tenni? Azt hiszem kijelenthetem, hogy majdnem kétszeres erősséggel éreztem azt, amit az előző napon, hiszen kétszeres adag kontrasztanyag keringett bennem (egy adag a kancsóból, egy meg az infúziós állványról), de egy dolog miatt el tudtam szakadni a koncentrálástól: ennél a fajta vizsgálatnál mondják, hogy mikor szívd be a levegőt és meddig tartsd benn, erre maximálisan rákoncentráltam és próbáltam kizárni a többit. És túléltem. Bár a nap további részét nem nevezném kellemesnek, mert a branült nem tartották benn - ahogy ez elő lenne írva. Nem is marasztaltak egy percre sem, nem figyeltek meg. Az otthoni magányban még jó 4 órán át ziháltam és próbáltam lenyomni a szívdobogásomat, szerintem a pulzusom is a maximumot verdeste. Beszélni nem tudtam, mert annyira gyorsan kapkodtam a levegőt. Aztán, ahogy jött, úgy múlt el egyik pillanatról a másikra (és 4 liter gyógytea megivása után). Utána csak a tompaság maradt és a fura érzés, hogy még élek és ma is megmentettek odafentről valami csoda folytán. Kell, hogy legyen valami célom még ezen a Földön...

Este már megvolt az eredmény és egy újdonság volt rajta mindössze: csontáttét gyanú...